Rákóczi túrós pite

Visszatértem! :D A nagy szünet oka nemes egyszerűséggel a vizsgaidőszak volt, amit jelentem sikeresen túléltem, így némi alvás és pihenés után újra belevetem magam a normál hétköznapokba és persze a sütésbe is! :)
Ez a recept a blog rendszeres olvasóinak nem lesz újdonság, hiszen a jó öreg Rákóczi túrósról van szó, új köntösbe bújtatva. A hozzávalók és az elkészítés változatlan, csupán arról van szó, hogy egy kicsit csinosabb, pite formájában készítettem most el. Próbáljátok ki így is, garantált a siker vele! ;)

Hozzávalók:  a tásztához:

• 210g liszt
• 140g margarin
• 70g porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojássárgája
• fél citrom reszelt héja

                     

                     a töltelékhez:

• 500g túró (a szárazabb, szemcsésebb fajta)
• 2 tojássárgája
• 20g búzadara
• 20g vaníliás pudingpor
• fél citrom reszelt héja
• mazsola (ízlés szerint)
• 100g kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor

                       

                      a díszítéshez:

• 4-5 tojásfehérje
• 100g kristálycukor
• egy pici víz
• baracklekvár

Elkészítés: 

Az omlós tésztához a margarint elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót. Gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát, majd cipót formálok belőle, folpackba csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni legalább fél órára. Az omlós tésztáról és készítéséről részletesebben itt olvashattok.

Amíg a tészta hűl elkészítem a tölteléket. A túrót egy tálba öntöm és ha vannak benne nagyobb darabok egy villával alaposan átnyomkodom. Hozzáadom a 2 tojássárgáját, a búzadarát, a vaníliás pudingport, a reszelt citromhéjat és a mazsolát, majd alaposan összekeverem. Nem véletlenül nem rakom bele ilyenkor a cukrot és a vaníliás cukrot, ugyanis amint a cukor a túróba kerül az rögtön elkezd levet ereszteni. Ezt akarom elkerülni, így a cukrot csak a legvégén, betöltés előtt keverem a túróhoz.

Előveszem a lehűlt tésztát és enyhén lisztezett munkalapon kör alakúra nyújtom. A kinyújtott tésztát óvatosan a piteformába fektetem és belenyomkodom, a leeső részekből pedig kipótolom az esetleges lyukakat és egyenetlenségeket. Egy villával alaposan megszurkálom a tésztát, alufóliát fektetek rá, teleöntöm sütőbabbal, majd 170-180fokra előmelegített légkeveréses sütőbe rakom és elősütöm. Itt pontos időt nem tudok mondani, folyamatosan figyelgetni kell, és amint kicsit színt kap a széle ki is vehetjük! Ha kivettem leszedem róla az alufóliával együtt a nehezéket és rögtön lekenem valamilyen gyümölcsízzel vagy lekvárral. Ennek az íze tulajdonképpen nem számít, hiszen csak egy nagyon vékony réteget kenek rá, ami rögtön "megbőrösödik" rajta és így majd nem engedi, hogy a töltelék átáztassa a tésztát. Ha nagyon darabos a lekvár érdemes átpaszírozni, hiszen nekünk csak egy védőréteg kell, nem a gyümölcsdarabok. 

Ha ezzel megvagyok betöltöm a túrókrémet is. Utolsó símításként hozzáadom a cukrot, majd egyenletesen eloszlatom a formában. Nagyon fontos, hogy innentől kezdve már nem "sütni" fogjuk a rákerült túrókrémet majd a habot, hanem csak szárítani, ezért a sütő hőfokát 100-110fokra kell mérsékelni. Továbbá gőzmentes sütőtérre van szükségünk a szárításhoz, amit úgy érhetünk el, hogy a sütőajtót -esetleg egy fakanállal kitámasztva- résnyire nyitva hagyjuk, így a felszabaduló gőz rögtön távozni tud. Berakom a túros pitét és a fent leírtak szerint szárítom, egészen addig amíg a kezünkkel megérintve a túrót érezzük, hogy már nem ragacsos, nem nedves.

Ez idő alatt elkészítem a tetejére kerülő habot, amit Windhabnak nevezünk. Ehhez tulajdonképpen egy cukorszirupot főzök, szálpróbáig majd ezt adom lassan csurgatva a már félig felvert habhoz. A cukorszirupról több infót itt találtok, de aki nem akarja így csinálni az simán felverheti a habot a kristálycukorral is!
A felvert habot egy csillagcsöves nyomózsákba töltöm, majd az elkészült túrós pitére pici halmokat nyomkodok, amelyet előtte gazdagon megkentem baracklekvárral. Ha elkészültem porcukrot szitálok rá, majd visszateszem a sütőbe száradni. Nagyon fontos, hogy nem kell megvárni amíg a hab teljesen kiszárad és kezd megbarnulni! Ha megérintve már van tartása és nem ragad a kezünkhöz jó is lesz!

Miután kivettem a sütőből a pitét még kidíszítem egy kis baracklekvárral. A lekvárt egy kisebb, sütőpapírból hajtogatott nyomózsákból nyomom a sütire. Csak akkor tudjuk így kinyomni a zsákból ha előtte a lekvárt átpaszíroztuk és már nincsenek benne darabok! A nyomózsák hajtogatásról is raktam már ki videót, azt itt tudjátok megnézni!

A szeleteléssel nem kell addig várni, míg teljesen kihül a süti, langyosan már egész nyugodtan hozzá lehet kezdeni, viszont fontos hogy mindig egy mozdulattal vágjuk át a habos részt és csak utána nyomjuk rá jobban a tésztalapra a kést, így szebbek lesznek a szeletek! 

Puszi, Dóri