Rákóczi túrós pite

Visszatértem! :D A nagy szünet oka nemes egyszerűséggel a vizsgaidőszak volt, amit jelentem sikeresen túléltem, így némi alvás és pihenés után újra belevetem magam a normál hétköznapokba és persze a sütésbe is! :)
Ez a recept a blog rendszeres olvasóinak nem lesz újdonság, hiszen a jó öreg Rákóczi túrósról van szó, új köntösbe bújtatva. A hozzávalók és az elkészítés változatlan, csupán arról van szó, hogy egy kicsit csinosabb, pite formájában készítettem most el. Próbáljátok ki így is, garantált a siker vele! ;)

Hozzávalók:  a tásztához:

• 210g liszt
• 140g margarin
• 70g porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojássárgája
• fél citrom reszelt héja

                     

                     a töltelékhez:

• 500g túró (a szárazabb, szemcsésebb fajta)
• 2 tojássárgája
• 20g búzadara
• 20g vaníliás pudingpor
• fél citrom reszelt héja
• mazsola (ízlés szerint)
• 100g kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor

                       

                      a díszítéshez:

• 4-5 tojásfehérje
• 100g kristálycukor
• egy pici víz
• baracklekvár

Elkészítés: 

Az omlós tésztához a margarint elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót. Gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát, majd cipót formálok belőle, folpackba csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni legalább fél órára. Az omlós tésztáról és készítéséről részletesebben itt olvashattok.

Amíg a tészta hűl elkészítem a tölteléket. A túrót egy tálba öntöm és ha vannak benne nagyobb darabok egy villával alaposan átnyomkodom. Hozzáadom a 2 tojássárgáját, a búzadarát, a vaníliás pudingport, a reszelt citromhéjat és a mazsolát, majd alaposan összekeverem. Nem véletlenül nem rakom bele ilyenkor a cukrot és a vaníliás cukrot, ugyanis amint a cukor a túróba kerül az rögtön elkezd levet ereszteni. Ezt akarom elkerülni, így a cukrot csak a legvégén, betöltés előtt keverem a túróhoz.

Előveszem a lehűlt tésztát és enyhén lisztezett munkalapon kör alakúra nyújtom. A kinyújtott tésztát óvatosan a piteformába fektetem és belenyomkodom, a leeső részekből pedig kipótolom az esetleges lyukakat és egyenetlenségeket. Egy villával alaposan megszurkálom a tésztát, alufóliát fektetek rá, teleöntöm sütőbabbal, majd 170-180fokra előmelegített légkeveréses sütőbe rakom és elősütöm. Itt pontos időt nem tudok mondani, folyamatosan figyelgetni kell, és amint kicsit színt kap a széle ki is vehetjük! Ha kivettem leszedem róla az alufóliával együtt a nehezéket és rögtön lekenem valamilyen gyümölcsízzel vagy lekvárral. Ennek az íze tulajdonképpen nem számít, hiszen csak egy nagyon vékony réteget kenek rá, ami rögtön "megbőrösödik" rajta és így majd nem engedi, hogy a töltelék átáztassa a tésztát. Ha nagyon darabos a lekvár érdemes átpaszírozni, hiszen nekünk csak egy védőréteg kell, nem a gyümölcsdarabok. 

Ha ezzel megvagyok betöltöm a túrókrémet is. Utolsó símításként hozzáadom a cukrot, majd egyenletesen eloszlatom a formában. Nagyon fontos, hogy innentől kezdve már nem "sütni" fogjuk a rákerült túrókrémet majd a habot, hanem csak szárítani, ezért a sütő hőfokát 100-110fokra kell mérsékelni. Továbbá gőzmentes sütőtérre van szükségünk a szárításhoz, amit úgy érhetünk el, hogy a sütőajtót -esetleg egy fakanállal kitámasztva- résnyire nyitva hagyjuk, így a felszabaduló gőz rögtön távozni tud. Berakom a túros pitét és a fent leírtak szerint szárítom, egészen addig amíg a kezünkkel megérintve a túrót érezzük, hogy már nem ragacsos, nem nedves.

Ez idő alatt elkészítem a tetejére kerülő habot, amit Windhabnak nevezünk. Ehhez tulajdonképpen egy cukorszirupot főzök, szálpróbáig majd ezt adom lassan csurgatva a már félig felvert habhoz. A cukorszirupról több infót itt találtok, de aki nem akarja így csinálni az simán felverheti a habot a kristálycukorral is!
A felvert habot egy csillagcsöves nyomózsákba töltöm, majd az elkészült túrós pitére pici halmokat nyomkodok, amelyet előtte gazdagon megkentem baracklekvárral. Ha elkészültem porcukrot szitálok rá, majd visszateszem a sütőbe száradni. Nagyon fontos, hogy nem kell megvárni amíg a hab teljesen kiszárad és kezd megbarnulni! Ha megérintve már van tartása és nem ragad a kezünkhöz jó is lesz!

Miután kivettem a sütőből a pitét még kidíszítem egy kis baracklekvárral. A lekvárt egy kisebb, sütőpapírból hajtogatott nyomózsákból nyomom a sütire. Csak akkor tudjuk így kinyomni a zsákból ha előtte a lekvárt átpaszíroztuk és már nincsenek benne darabok! A nyomózsák hajtogatásról is raktam már ki videót, azt itt tudjátok megnézni!

A szeleteléssel nem kell addig várni, míg teljesen kihül a süti, langyosan már egész nyugodtan hozzá lehet kezdeni, viszont fontos hogy mindig egy mozdulattal vágjuk át a habos részt és csak utána nyomjuk rá jobban a tésztalapra a kést, így szebbek lesznek a szeletek! 

Puszi, Dóri

Sachertorte

Lassan de biztosan közelednek azok az év végi cukrász vizsgák, így mostanában ha sütök, akkor igyekszem a tételeim közül választani valamit. Mondjuk az itthoniak egyáltalán nem bánják, a barátaim annál inkább, hiszen ők legtöbbször már csak a fotókat látják, bocsi!!! :D Kivételesen ebben a bejegyzésben csupán egyetlen egy kép lesz, előre is elnézést, de megették a fotózásra szánt darabot! Ezt az egyet telefonnal lőttem, csak úgy, gondolván, hogy majd később csinálok normális képeket a félrerakott szeletről, persze... :D

Hozzávalók: a tésztához:

• 5-6 tojás (attól függően, hogy milyen méretűek, ha nagyon picik érdemes 6-ot használni)
• 110g liszt
• 40g kakaópor
• 150g cukor
• 110g étcsokoládé
• 110g margarin

                   

                     a töltelékhez:

• 1-2 üveg házi sárgabaracklekvár

                   

                     a csokimázhoz:

• 200g étcsokoládé
• 1-1,5dl olaj

Elkészítés:

A Sacher torta tésztája a sacher felvert, ami egy meleg úton készült nehéz felvert. Több tojást és plusz zsiradékot tartalmaz, valamint étcsokoládé és kakaópor is gazdagítja. 

Először előkészítem az alapanyagokat. a lisztet és a kakaóport összeszitálom, az étcsokoládét és a margarint pedig felolvasztom és összekeverem. Ezután egy fém keverőtálba töröm az egész tojásokat, majd hozzáadom a kristálycukrot is és vízgőz felett folyamatos kevergetéssel csipősre melegítem. Ez azt jelenti, hogy ha beledugom az ujjamat akkor érzem, hogy már meleg, de még nem forró, hiszen a tojások 60fok körül kicsapódnak és ki szereti az édes tojásrántottát...bahh. Ha megvagyok vele a keverőtálat leveszem a vízgőzről és gépi habverő segítségével a tojásokat kihűlésig habbá verem. Ha már szép, jó tartása van a habnak akkor kiveszek belőle egy keveset, amit alaposan eldolgozok az étcsokis-margarinos keverékkel, fellazítom vele és így adom a többi habhoz. Végül a kakaós-lisztes keveréket is óvatosan a masszába forgatom.

Ez a mennyiség egy 20cm-es tortakarikához van kiszámolva, melynek az alját körbetekerem sütőpapírral és az egyik tepsi hátuljára helyezem. Beleöntöm a tésztát, kicsit elegyengetem, majd berakom a sütőbe. 180fokra előmelegített, légkeveréses sütőben sütöm 40-45 percig. Félidőnél leveszem a hőmérsékletet 160fokra, a végén pedig tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült e a tészta.

A piskótát hagyom a karikában kihűlni, majd kivágom belőle és 3 részbe vágom. A töltés borzasztóan egyszerű, fogom a baracklekvárt és jó alaposan megkenem vele mindkét réteget. Én most nem paszíroztam át a lekvárt, ahogyan egyébként hivatalosan kellene, mert igazi házi, darabos fajta volt, amit szerintem kár lett volna. A lényeg, hogy ne csak "megmutassuk" neki a lekvárt, hanem rendesen kenjük meg vele a tésztát, különben száraz marad! A lekvárból az oldalára és a tetejére is kenek egy kicsit, hogy a tészta ne szívja majd be a csokimázt.

A csokimázhoz az étcsokoládét vízgőz felett megolvasztom, majd az olajat is hozzáadom. Az olajtól nem kell megijedni, kicsit hígítja a csokit így könnyebb lesz majd az áthúzás, valamint szép fényt is ad neki. Az összeállított tortát rácsra rakom, ami alatt valamilyen tálca vagy tepsi van. A közepére öntöm a csokoládét, majd egy-két gyors mozdulattal egy kenőkés segítségével szépen eloszlatom rajta, úgy hogy az oldalára is lefolyjon és azt is bevonja. Ha megkötött a máz elvileg minden szeletre fel kéne még írni a 'Sacher' feliratot, de ha túl nagy falatnak érzitek ezt, akkor egy-egy S betűvel is díszíthetitek, ahogyan én is csináltam! :) A tálcára lecsöpögött, maradék csokit nyugodtan össze lehet szedni, dobozban elrakva semmi baja nem lesz a következő ilyen csokimázas akcióig!

Szót ejtenék még a torta felvágásáról, hogy a szép csokiréteg ne végezze tragikusan, össze-vissza repedezve. Először is mindig recés, erre kitalált szeletelőkéssel vágunk. A kést vagy forró vízzel teli pohárba kell rakni, vagy gyorsabb, hogy ha a tűzhelyen a lángba tartjátok, így átmelegedik a pengéje. Az ilyen csokimázas tortáknál először mindig a csokiréteget vágjuk át és csak utána magát a sütit. Mivel meleg a kés pengéje a vágás nyomán megolvasztja picit a csokit, így egyszerűen átsiklik rajta és nem fogja berepeszteni mindenhol. A kés pengéjét egy-egy vágás között töröljük meg, hogy a következő szelet tetejére se ragadjanak morzsák és sütidarabkák! Ha szükséges közben újra át lehet melegíteni a kés pengéjét, így minden szelet szép lesz! :)

Puszi, Dóri

Rákóczi túrós

Bevallom őszintén ha néhány héttel ezelőttig valaki a Rákóczi túróst emlegette volna nekem nem feltétlen ugrik be a sütemény, se kinézetre, se ízre. Aztán amikor a cukrászsuliban vettük a receptet és láttam róla egy képet már kezdett derengeni. Rájöttem, hogy azért nem vagyok szorosabb kapcsolatban vele, mert a cukrászdákban általában sok-sok kemény habbal a tetején, esetleg lekvár nélkül kínálják, én meg nemigazán szeretem az ilyen habos dolgokat, ezért szerintem sosem kértem ott ilyesmit. Előre leszögezném, hogy ez a süti egészen más lesz, a tetején egy rétegben van a hab, ami nincs keményre sütve és nem aránytalanul sok a többi részhez képest, valamint a lekvárt sem spóroltam ki belőle! Apukámnak ez a kedvenc sütije, így az ő véleményére sokat adtam és elmondhatom, hogy nagyon-nagyon ízlett neki! :)

Hozzávalók:  a tásztához:

• 210g liszt
• 140g margarin
• 70g porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 tojássárgája
• fél citrom reszelt héja

                     

                     a töltelékhez:

• 500g túró (a szárazabb, szemcsésebb fajta)
• 2 tojássárgája
• 20g búzadara
• 20g vaníliás pudingpor
• fél citrom reszelt héja
• mazsola (ízlés szerint)
• 100g kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor

                       

                      a díszítéshez:

• 4-5 tojásfehérje
• 100g kristálycukor
• egy pici víz
• baracklekvár

Elkészítés: 

Az omlós tésztához a margarint elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját, a reszelt citromhéjat és egy csipet sót. Gyors mozdulatokkal összegyúrom a tésztát, majd cipót formálok belőle, folpackba csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni legalább fél órára. Az omlós tésztáról és készítéséről részletesebben itt olvashattok.

Amíg a tészta hűl elkészítem a tölteléket. A túrót egy tálba öntöm és ha vannak benne nagyobb darabok egy villával alaposan átnyomkodom. Hozzáadom a 2 tojássárgáját, a búzadarát, a vaníliás pudingport, a reszelt citromhéjat és a mazsolát, majd alaposan összekeverem. Nem véletlenül nem rakom bele ilyenkor a cukrot és a vaníliás cukrot, ugyanis amint a cukor a túróba kerül az rögtön elkezd levet ereszteni. Ezt akarom elkerülni, így a cukrot csak a legvégén, betöltés előtt keverem a túróhoz.

Előveszem a lehűlt tésztát és enyhén lisztezett munkalapon kb. 8mm vastagságú téglalapot nyújtok belőle, majd egy sütőlemezre helyezem. Egy villával alaposan megszurkálom a lapot, majd 170-180fokra előmelegített légkeveréses sütőbe rakom és elősütöm. Itt pontos időt nem tudok mondani, folyamatosan figyelgetni kell, és amint kicsit színt kap a széle ki is vehetjük! Ha kivettem rögtön lekenem valamilyen gyümölcsízzel vagy lekvárral. Ennek az íze tulajdonképpen nem számít, hiszen csak egy nagyon vékony réteget kenek rá, ami rögtön "megbőrösödik" rajta és így majd nem engedi, hogy a töltelék átáztassa a tésztát. Ha nagyon darabos a lekvár érdemes átpaszírozni, hiszen nekünk csak egy védőréteg kell, nem a gyümölcsdarabok. 

Ha ezzel megvagyok betöltöm a túrókrémet is. Utolsó símításként hozzáadom a cukrot, majd egyenletesen eloszlatom a tésztalapon. Nagyon fontos, hogy innentől kezdve már nem "sütni" fogjuk a rákerült túrókrémet majd a habot, hanem csak szárítani, ezért a sütő hőfokát 100-110fokra kell mérsékelni. Továbbá gőzmentes sütőtérre van szükségünk a szárításhoz, amit úgy érhetünk el, hogy a sütőajtót -esetleg egy fakanállal kitámasztva- résnyire nyitva hagyjuk, így a felszabaduló gőz rögtön távozni tud. Berakom a túros lapot és a fent leírtak szerint szárítom, egészen addig amíg a kezünkkel megérintve a túrót érezzük, hogy már nem ragacsos, nem nedves.

Ez idő alatt elkészítem a tetejére kerülő habot, amit Windhabnak nevezünk. Ehhez tulajdonképpen egy cukorszirupot főzök, szálpróbáig majd ezt adom lassan csurgatva a már félig felvert habhoz. A cukorszirupról több infót itt találtok, de aki nem akarja így csinálni az simán felverheti a habot a kristálycukorral is! A felvert habot egy sima csövű nyomózsákba töltöm, majd az elkészült túrós lapra nyomom. Először a téglalap átlóját húzom be a habbal és majd innen haladok kifelé mindkét irányba. Ha elkészültem porcukrot szitálok rá, majd visszateszem a sütőbe száradni. Nagyon fontos, hogy nem kell megvárni amíg a hab teljesen kiszárad és kezd megbarnulni! Ha megérintve már van tartása és nem ragad a kezünkhöz jó is lesz!

Miután kivettem kidíszítem a baracklekvárral. A lekvárt egy kisebb, sütőpapírból hajtogatott nyomózsákból nyomom a sütire szép egyenletesen. Csak akkor tudjuk így kinyomni a zsákból ha előtte a lekvárt átpaszíroztuk és már nincsenek benne darabok! A nyomózsák hajtogatásról is raktam már ki videót, azt itt tudjátok megnézni!

A szeleteléssel nem kell addig várni, míg teljesen kihül a süti, langyosan már egész nyugodtan hozzá lehet kezdeni, viszont fontos hogy mindig egy mozdulattal vágjuk át a habos részt és csak utána nyomjuk rá jobban a tésztalapra a kést, így szebbek lesznek a szeletek! 

Puszi, Dóri

Gyömbéres cukkini lekvár

Amikor először olvastam erről a receptről magam sem hittem el, hogy ez finom lehet vagy, hogy egyáltalán lekvárt lehet főzni ebből a zöldségből, pedig de! Még tavaly, amikor óriási mennyiségű cukkini kezdett felhalmozódni a kertünkben kutattam a receptek után és akadtam rá erre, majd a kezdeti kételkedések után elkészítettem és örömködtem, hogy néhány cukkinivel megint kevesebb lett. :D Magát a lekvárt megcsinálni nem túl bonyolult, az íze mégis nagyon különleges, ezért aki kicsit is vevő az újdonságokra mindenképpen készítse el! :)

Hozzávalók:

• 2kg cukkini meghámozva, fekockázva
• 2kg befőzőcukor (ami már tartalmazza a pektint)
• 4 citrom
• egy darabka gyömbér

Elkészítés:

Először lereszelem a citromok héját és kifacsarom a levüket. A megpucolt és felkockázott cukkinit 2 evőkanál citromlével egy lábasba teszem és főzni kezdem. Egészen addig főzöm, amíg a leve elpárolog, megpuhul, de még nem esik szét. Ekkor hozzáadom a cukrot, a maradék citromlevet és a lereszelt citromhéjat valamint gyömbért. Hagyom, hogy a cukor feloldódjon, valamint, hogy az egész összefőljön, ez kb. még 10-15 percet jelent. Gondosan elmosogatott üvegeket készítek elő, melyeket vízfürdőbe állítok és lassan beléjük kanalazom a lekvárt. Szorosan rájük zárom a fedelet, megvárom míg kihűlnek, majd hűvös, sötét helyre rakom őket ahol idővel szépen összeérnek az ízek.

Puszi, Dóri