Hozzávalók: (10db-hoz)
- 165g liszt
- 65g margarin
- 50g tej
- 10g tojássárgája
- 2g porélesztő
- 15g porcukor
- egy csomag vaníliáscukor
- egy csipet só
- 75g darált mák
- 50g cukor
- víz
- ízesítők: fahéj, vaníliás cukor, reszelt narancshéj, kandírozott narancs
- 75g darált dió
- 50g cukor
- víz
- ízesítők: fahéj, vaníliás cukor, reszelt citromhéj, mazsola
Elkészítés:
Először a töltelékeket készítem el, amihez a darált diót/mákot összekeverem az ízesítő anyagokkal, majd cukorsziruppal leforrázom. A cukorsziruphoz a cukrot vízzel felöntöm, de éppen csak annyival, hogy ellepje, majd szálpróbáig főzöm. A cukorszirup-főzésről bővebben itt olvashatok. Értelemszerűen a kétféle töltelékhez egyszerre érdemes megfőzni a cukorszirupot, majd utána kettéosztani. A töltelékeket ezután folpackba csomagolom és a hűtőben pihentetem egészen a felhasználásig.
A tésztáról annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy ez egy omlós-élesztős tészta, ami azt jelenti, hogy az omlós és az élesztős tésztákra jellemzőek keverednek benne. Ugyan van benne élesztő, de ennek csak a sütőben van már jelentősége, akkor növekszik meg tőle picit a kifli. Az egész tésztagyúrás során inkább az omlós jellemzők érvényesülnek, mint például a hideg zsiradék és annak gyors elmorzsolása.
Első lépésben a hideg margarint elmorzsolom az átszitált liszttel, utána hozzáöntöm a langyos tejben elkevert élesztőt, majd hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a tojássárgáját és végül a sót. Jól összegyúrom a tésztát, egészen addig amíg a cipó teljesen elválik a tál falától. Folpackba csomagolva fél órát a hűtőben pihentetem.
Amíg a tészta pihen előveszem a töltelékeket és 25g-os adagokra osztom őket, majd minden egyes kis adagot hosszúkásra formázok, hogy az összeállításnál már csak bele kelljen tenni a tésztába.
A pihenés után előveszem a tésztát is és a töltelékhez hasonlóan kiadagolom, csak itt egy kiflihez 30g tésztát számolok. A kis adagokat egyesével kivirgolom. Erről is volt már szó a blogon, a virgolás során a tésztadarabokat a két tenyerem között szépen kigömbölyítem. Nagyon fontos, hogy a tésztagolyókat a felhasználásig letakarva tartsuk, különben kiszáradnak!
Ha minden előkészülettel megvagyunk jöhet az összeállítás! Ez az egyetlen tésztatípus, aminek a nyújtásához se lisztet, se porcukrot, se semmit nem használunk, mégsem ragad oda a munkalaphoz.
A kis tésztagolyókat egy-két mozdulattal ovális alakúra nyújtom, a hosszanti oldalra rakom a tölteléket, majd feltekerem úgy, hogy a végeket kicsit "megsodrom", így teljesen bezárom a kifliket, nem marad a végeken sem lyuk. Arra is figyeljünk, hogy a hajtás mindenképpen alul legyen! Most következik a kiflik megformálása amire van egy szabály, hivatalosan a diós töltelékűt patkó, a mákosat pedig ácskapocs alakúra hajtjuk.
A megformált kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe rakom, nem túl közel egymáshoz, majd elkezdem lekenni őket. Ez a folyamat nagyon fontos, hiszen ez adja meg a szép márványos külsőt! Javaslom, hogy a szilikonos ecseteket most mellőzzük, használjunk inkább szőrecsetet, valamint, hogy nagyon alaposan, mindenhol kenjük le a kifliket! Először tojássárgájával kenem le, majd meleg helyen hagyom, hogy teljesen megszáradjon rajta. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy ha hozzáérünk a kiflihez a felülete már egyáltalán nem ragad, száraz és szép fényes. Ha ez megvan jöhet a második réteg, a tojásfehérje, amit viszont hideg helyen szárítok meg. Ha teljesen megszáradt ez a réteg is, kezdődhet a sütés amit 200fokra előmelegített, légkeveréses sütőben kezdek, majd ha már szépen megpirultak a kiflik visszaveszem a hőfokot 180fokra és aranybarnára sütöm őket.
Puszi, Dóri
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése